Táplálás

Táplálás

 A kutyák és így a komondorok táplálásában is sok irányzat létezik.

Van aki csak száraztáppal etet, van aki csak nyers hússal és van aki ezen megoldások különböző keverékeivel.

Mindegyiknek van előnye és hátránya is.

A kutyatáp etetése, tárolása, adagolása egyszerűbb, a minőségi kutyatápban megtalálhatóak mindazok a szükséges anyagok, amelyek a kívánatosak a fejlődéshez, majd felnőtt korban a kellő kondícióban való tartáshoz szükségesek. Tehát a tulajdonos szempontjából egyszerűbb, de ugyanakkor több gonddal is jár. A csak táppal etetett kutyáknál hamarabb jelentkezik a fogkő, a nem elég kemény széklet miatt bűzmirigy gyulladás vagy elzáródás, valamint egyre valószínűbb, hogy kapcsolat van a tápok etetése és az allergiás megbetegedések számának emelkedése között is. Ezen problémák megoldása pedig csak orvosi úton lehetséges. Ellene szól az is, hogy nem tudjuk hogy mi kerül bele a tápba, azaz végeredményben nem tudjuk, hogy mivel etetjük a kutyánkat.

A második lehetőség, ha ezeket a tápokat inkább csak kiegészítésként adjuk csontos hús (pl. csirke farhát) mellé. Ha nem csontos húst etetünk (pl. színhús, belsőségek, halhús), akkor mindig adjunk hozzá apró csontos húst is. Ezzel a fajta etetési móddal a fogkő és bűzmirigy problémákat orvosolni tudjuk. Ugyan akkor nem annyira macerás, mintha saját magunk állítjuk össze a kutyánk napi adagját. A legtöbb húsfélét javasolt nyersen adni kutyáinknak, mert így tartalmazza a legtöbb tápanyagot és vitamint, valamint a csont szerkezete is így a legalkalmasabb a fogyasztásra. A sertés és vad húsok nyers etetése nem javasolt.

A harmadik variáció, hogy húsból, csontos húsból, zöldségekből, gabonafélékből, tésztából, tejtermékekből és egyéb kiegészítőkből, mi magunk állítjuk elő kutyánk napi adagját. Ez ugyan a legidőigényesebb ugyanakkor a legjobb változat.

Mindhárom etetési módnál figyeljünk oda, hogy különböző korú kutyáink, különböző összetételű táplálékot igényelnek. A fejlődésben lévő kölyök szervezetnek magasabb a fehérje és kalcium, D-vitamin igénye mint egy kifejlett állatnak. A sokat dolgozó komondornak is több tápanyagra van szüksége, mint egy kertidísznek.

Mindhárom etetési módnál célszerű alkalmanként hetente-havonta egyszer-kétszer kiegészíteni a táplálékukat főtt zöldségekkel, gyümölcsökkel, tejetermékekkel (savó, aludtej, túró) és csontokkal.

Az emésztés mindig víz elvonással jár (különösen száraztáp esetén) ezért gondoskodjunk róla, hogy mindig legyen előtte elegendő ivóvíz.

Minden esetben azonban, amikor hozzánk kerül egy komondor, akár tenyésztőtől egy kölyök, akár tőlünk egy fiatal vagy már idősebb kutya, fontos megtudni mivel táplálták, mert a hirtelen váltás komoly hasmenést okozhat, ami egy kölyök vagy egy legyengült szervezetű kutyánál akár problémát is okozhat. A korábbi táplálékot fokozatosan váltsuk fel az általunk használttal, így elkerülhetőek az említett problémák.

 A tévhittel ellentétben a komondor nem eszik sokat, hiszen annak idején a pásztor mellett nem maradhatott meg az a kutya, aki kiette a gazdáját vagyonából. Így a tenyésztés fő szempontja lett az alacsony fogyasztás, aminek következtében a fajta megtanulta a lehető legoptimálisabban felhasználni a bevitt táplálékot.

 Kölykök esetében fél éves korig a napi adagot 2-3 részletben tegyük eléjük.

 A nagyobb csöves baromfi csontok etetése nem javallott, a nem kívánatos gyomor és bél sérülések elkerülése miatt. Marhacsontot és nem szilánkosan törő csontot adhatunk rágcsálás céljából 6 hónapos kor után.

 A már kifejlett komondoroknál figyeljünk arra, hogy ha lehetőségünk van, akkor a napi adagját két részletben kapja meg. De arra mindenképpen ügylejünk, hogy étkezés után pihenhessen a bél. És gyomorcsavarodás elkerülése érdekében.

Ha bél- vagy gyomorcsavarodás jeleit észleljük a kutyánkon (püffedő has, nehéz légzés, nyáladzás, szokatlan lustaság levertség, széklet hiánya, hányás) azonnal (!!!) forduljunk orvoshoz, mert csak a gyors orvosi beavatkozás mentheti meg kedvenc komondorunk életét.