1. BEVEZETŐ RÉSZ – MI SZÜKSÉG VAN ERRE?

1. BEVEZETŐ RÉSZ – MI SZÜKSÉG VAN ERRE?

 

Barátaim, az akomondor.hu internetes oldal szerkesztői, Dr. Hegedűs Orsolya és Hegedűs Csaba megkértek, hogy írjak egy cikksorozatot a honlapjukra a komondorok használati értékének felméréséről, teszteléséről. A felvetés célja, hogy átfogó, és részletes választ adjunk az interneten szűnni nem akaró viták során felmerülő kérdésekre és a teszteléssel kapcsolatos ellenvetésekre.

Az anyag nagy részét különböző, korábbi írásaim alkotják, melyek nagyjából a 2007-től napjainkig eltelt időszak során születtek. Ezek között szerepelnek a Hungária Komondor Klubnak (HKK) írt problémafeltáró munkáim, majd a HKK Tenyésztési Tanácsa (HKK-TT) számára írt programtervek, valamint az internetes fórumokon lezajlott viták bizonyos részei. Így, aki évek óta követi az eseményeket annak a cikkek egy része ismerős lesz. Azok, akik most ismerkednek a kérdéskörrel, a sorozat végére remélhetőleg megértik, hogy miről szól a vita, és hogy melyik oldalon milyen érvek állnak.

Nagy András

 

Az első kérdés, ami egy újszerű dolog hallatán megfogalmazódik egy magyar emberben, hogy „miért?”. Miért van erre szükség, illetve, hogy egyáltalán szükség van-e erre?

Az alapvető probléma, amiből a kérdéses képességfelmérések ötlete megszületett, az az, hogy a mai kutyafajták többsége (sajnos a Komondor állomány nagy része is) nagyon messze áll attól a jellemzéstől, amit fajtaleírásokban olvashatunk.

 

1.1.  Milyennek képzelünk egy komondort?

Amikor Komondorosokkal beszélgetve szóba kerül, hogy kit mi fogott meg ezekben a kutyákban, vagy csak megkéri őket az ember, hogy jellemezzék a fajtát, a tulajdonosok, tenyésztők, vagy egyszerű fajtakedvelők, szinte kivétel nélkül lelkesen és hosszasan áradoznak a fajta vélt, vagy valós pozitív tulajdonságairól. A felsorolásban rendszerint élen jár a rettenthetetlen bátorság, megfélemlíthetetlenség, ősi természetesség, a szívósság, a dominancia, a kiváló védő ösztön, a kiegyensúlyozottság, a családdal szemben mutatott megbízhatóság, az évszázados Magyar hagyomány és sok-sok hasonlóan felemelő dolog. Ha áttanulmányozzuk az ősi leírásokat, az elmúlt évtizedekben megjelent könyveket, újságcikkeket, a rádiós és televíziós fajtaismertetőket, a Hungária Komondor Klub hivatalos honlapján szereplő fajtabemutatást, Tenyésztési programot, vagy akár magát a hivatalos standard-et azt tapasztaljuk, hogy kivétel nélkül ugyanerről szólnak.

A Komondornál persze megkerülhetetlen az egyedi külső, a sajátos szőrzet, de mint ahogy azt a fenti dokumentumok tartalma is mutatja, a Komondor elsősorban nem ettől Komondor (vagy legalábbis nem ettől kellene annak lennie).

A fent említett belső tulajdonságokat hosszú időn keresztül mindenki a fajta egyértelmű jellemzőinek tartotta, és úgy emlegette, mint valami evidenciát. Az egyszerű vevőjelölt vagy érdeklődő is ezt hallhatta a tenyésztőktől akár kiállításon, akár telefonban érdeklődött. Sokáig mindenki természetesnek vette, hogy a Komondor ilyen, és jó ideig eszébe se jutott senkinek, hogy amikor úton-útfélen hangoztatja ezt, lehet, hogy a múltról beszél!

1.2.  Az állomány valós helyzete

A 2000-es évek derekára a kiállítások ringjei mellett egyre inkább azt láttuk, hogy a „Kutyák királya”, „a porta megvesztegethetetlen, rettenthetetlen őre” gyönyörű, „habos”, hófehér púderozott bundával, de remegő lábbal, behúzott farokkal görnyed a ringben, és erőt sugárzó dinamikus, könnyed ügetés helyett – mindenki számára – kínosan vonszolja magát.

Egyre több helyről hallottunk, csalódott, elégedetlenkedő hangokat, miszerint a neves tenyésztőtől vásárolt komondor félős, ha az udvarra bejön valaki, elszalad. Ha egy kisebb kutya játékból húzza a fülét nyüszít…stb. Egyre gyakoribbak voltak az olyan kérdések, hogy „mikor nő be a feje lágya, mikor kezd majd őrizni, mivel lehet megtanítani a házőrzésre, mivel lehet bátrabbá tenni…?”

2007-ben, a Komondorhoz és a többi nagytestű, őrzésre kitenyésztett pásztorkutyafajtához kapcsolódó hangzatos legendák és a terjedő negatív híresztelések közötti ellentmondások tisztázására, az állomány idegrendszeri tulajdonságainak (első lépésben az őrző ösztön és a bátorság) felmérésére kutyás barátaimmal, Schütz Saroltával, Veszeli Péterrel és Bartha Lászlóval elindítottunk egy tesztsorozatot, amivel lehetővé vált a pásztorkutyák saját területen mutatott viselkedésének (részleges) tanulmányozása. Készíttettünk egy olyan védőruhát (un. franciabundát) amiben bármilyen „vad” kutyához be lehet menni viszonylagos biztonsággal.

A negatív híreszteléseket nemhogy megcáfolni nem tudtuk, de egyenesen lesújtó eredménnyel szembesültünk. A tesztelt nagyhírű pásztorkutyáknak elenyésző hányada akadályozta meg a behatoló segédet abban, hogy a kutya saját területéről nyugodtan kihozza a gazda tulajdonát képező bármely mozdítható tárgyat.

Mielőtt valaki az eddigiek alapján végleg elrettenne a pásztorkutyák (köztük a Komondor) tartásától, nagyon fontos megemlíteni, hogy (a nagy átlagot tekintve) a modern őrzővédő fajták sincsenek jobb helyzetben, sőt… (a későbbiekben ki fogunk térni a két fajtacsoport jellegzetességeire).

Ugyanígy azt is igen fontos megemlíteni, hogy az általános vélekedéssel szemben egy-egy kutyafajta egyedei nem feltétlenül viselkednek azonosan, sőt! A fajtákon belül hatalmas eltérések vannak. Minden fajtában – a Komondorban is! – megvannak a leírásoknak megfelelő, kiváló karakterű egyedek, és a küllemre irányuló tenyésztés (esetleg más irányú eltévelyedés) eredményeképpen elszaporodott hasznavehetetlen jószágok. Az persze változó, hogy melyik fajtában milyen jellegű és mértékű a probléma. Az is érdekes tanulság, hogy a jó pásztorkutyák rendkívül hasonlóan viselkednek fajtától függetlenül.

Szóval, aki olyan megbízható kutyát keres, amelyik családi és őrkutyaként is megállja a helyét továbbra is gondolkodhat Komondorban – főleg ha a magyar értékek jelentenek számára valamit – csak nagyon oda kell figyelnie, hogy honnan vesz kölyköt. Reményeink szerint, az ebben való tájékozódásban segít majd ez a cikk-sorozat.

Következő (2.) rész

VISSZA A SOROZAT ELEMEIRE