5. RÉSZ: A „HÁZHOZ MEGYÜNK-TESZT”

5. RÉSZ: A „HÁZHOZ MEGYÜNK-TESZT”

Az előző részben megismerkedtünk a pásztorkutyák tesztelésének alapelveivel. Lássuk, hogy a komondor állomány felmérésére milyen lehetőségek vannak, illetve voltak az utóbbi időkben.

 

Amikor 2006-2007 telén a teljesalakos franciabunda elkészült úgy gondoltuk, hogy a pásztorkutyák tesztelésének legalkalmasabb formája, módja az, ha a kutyát a saját területén próbáljuk, hiszen a pásztorkutyák rendkívül territoriálisak, tehát a saját területükre való idegen behatolás az egyik legnagyobb motivációt jelenti számukra, hogy az őrző ösztönüket kinyilvánítsák. Egy jó pásztorkutya a saját területét keményen védi, de a területén kívül (ha nincs egyéb motivációja) semlegesen viselkedik az idegenekkel. Jó példa erre az eddigi teszteken a legkeményebben viselkedő komondor, Pénzesgyőri Sanci “Hunor”, aki egyszer egy nyitva hagyott kapun kijutott az utcára, majd egy körülnézés után lefeküdt a kapu elé a járdára. A járókelők nem is sejtették, hogy az egyik legkeményebb kutyát kerülgetik, lépik át… mindenféle probléma nélkül.

A kutyák saját területén elvégzett teszt lefolyását 2007-ben a Hungária Komondor Klub vezetősége és Tenyésztési Tanácsa számára írt problémafeltáró anyagomban a következőképpen foglaltam össze:

 

„A TESZT:

Mindenek előtt fontos leszögezni, hogy ez nem kiképzés, nem felkészítés, hanem teszt, felmérés.

Az is lényeges pont, hogy az így tesztelt pásztorkutyák (az eddigiek) nem kiképzett, felkészített kutyák, hanem átlagos körülmények között nevelkedett „nyers” kutyák. Így a róluk készült felvételeket sem szabad közvetlenül összehasonlítani a hónapok, évek alatt kiképzett, profi munkakutyákról készült látványos videókkal!

Amikor a Hungária Komondor Klub vezetőségével beszélgetve először említettem a fajta alakulásával kapcsolatos aggodalmaimat szóba került a tenyészszemle megváltoztatásának lehetősége, de felmerült a probléma, hogy a Komondorok máshogyan viselkednek idegen területen, mint a saját otthonukban. Amíg nem áll rendelkezésünkre elegendő dokumentum arról, hogy pontosan milyen összefüggés van a saját területen mutatott viselkedés és a kutya által ideiglenesen birtokba vett területen megnyilvánuló ösztönök között, addig valóban kénytelenek vagyunk a Komondor belső értékeit a saját területén vizsgálni (azóta már van erre vonatkozó tapasztalat…)

 

2.1 A teszt folyamata:

 

2.1.1 Területőrző ösztön próba:

A teszt úgy történik, hogy a fent már említett, egész testet védő „franciabundába” és bukósisakba öltözött segéd a gazda távollétében, semleges, vagy barátságos viselkedéssel bemegy a területre és megpróbál kihozni egy a gazda tulajdonát képző, a kutya által ismert tárgyat.

  • Amennyiben az idegen közeledésére, de annak behatolása előtt a kerítés nyújtotta biztonságban a kutya ugat, támadó viselkedést produkál akkor a területőrző ösztön megfelelő mértékben megvan benne.
  • Ha nem reagál az idegen közeledésére, vagy esetleg barátságosan közelít hozzá, akkor ezzel az ösztönnel problémák vannak.
  • Ha a kutya támadólag viselkedik a kerítésen keresztül, de elfut, amikor a segéd belép a területre, akkor egyértelmű, hogy bár az őrző ösztönből fakadó bizalmatlanság megvan, de a jó idegrendszeren alapuló bátorság hiányzik.
  • Ha a behatolás előtt barátságosan viselkedett, de kikerüli a semlegesen behatoló segédet valószínű, hogy szintén hiányzik a bátorság, ha pedig elfut, akkor egyértelmű.
  • Ha továbbra is barátságosan, magabiztosan közelít, és akkor sem reagál másképpen, amikor a segéd távozik a gazda tulajdonát képező tárggyal, az valószínűleg nem idegrendszeri probléma, de az őrzési ösztönt tekintve igen komoly hiányosságok vannak, a standardban megfogalmazott bizalmatlanság teljes mértékben hiányzik.

 

2.1.2 Bátorság próba:

Amennyiben a segéd belépése, esetleg a tárgy elmozdítása kiváltja a kutyából az őrzőreakciót, vagy a már eddig is fenyegetően viselkedő kutya támadni próbál, akkor a segéd – ahogy egy „dörzsölt” betörő is megteheti – megpróbálja fenyegető gesztusokkal és kiabálással meghátrálásra késztetni, elzavarni a kutyát.

  • Ha a kutya kitér előle, akkor ebben a kutyában még mindig nincs meg a megfelelő bátorság.
  • Ha a kutya nem fut messzire, hanem megpróbálja közepes távolságból (2-3m) ugatva sakkban tartani a behatolót az már bíztató viselkedés. Ekkor a segéd félelmet, visszavonulást színlel.
  • Ha a kutya ilyenkor megpróbálja még közelebbről őrizni az idegent, esetleg megpróbál odakapni, harapni, akkor valószínűsíthető, hogy egy „éles” szituációban, amikor az idegen emberen igazi – a kutya számára is egyértelmű – félelmi jelek mutatkoznak határozottabban viselkedne, esetleg megfogná, ártalmatlanná tenné. (Meg kell jegyezni, hogy az emberi félelem, stressz a kutya számára érezhető szagokban is megnyilvánul, így valószínűsíthető, hogy valós helyzetben minden kutya valamivel határozottabban viselkedne egy olyan emberrel szemben, aki nincs a védőruházat nyújtotta sérthetetlenségének tudatában.)
  • Ha a kutya a fenyegető gesztusok ellenére sem hátrál, akkor a segéd határozottan, fenyegetően a kutya felé lép, ha erre is bátran reagál, vagy esetleg támad és esetleg közvetlen kontaktus alakul ki (harap) akkor amennyiben a gazda hozzájárult (!) a segéd még tovább fokozza a terhelést. Ugyanis van olyan kutya, amelyik idáig eljut, de egy ütéstől már meghátrál. A legkeményebbek ettől se riadnak meg. Amennyiben a kutya határozottan fog, vagy váltja a fogásokat még néhány másodperces dulakodás után is, akkor a segéd elfordul tőle, meggörnyed és beszüntet minden mozgást. Ekkor a legkeményebb pásztorkutyák is automatikusan megállnak.
  • Ha bármelyik fázisban a kutya meghátrál, a segéd a fent leírt megfutamodást színleli, hogy a kutya számára pozitív élménnyel végződjön az incidens.
  • Csak a legkeményebb egyedek jutnak el oda, hogy az ütés vagy rúgás egyáltalán szóba kerüljön, de ha a gazda ezt nem szeretné, akkor ez nem része a tesztnek! Egyébként amekkora fájdalmat egy ilyen ütéssel, rúgással (ebben a merev és nehéz ruhában) okozni lehet az semmi ahhoz képest, amit ezek a kutyák akár játék közben is egymásnak okoznak. Egy pásztorkutyának ettől nem esik bántódása!

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ennek a tesztsorozatnak nem az a célja, hogy a kutyákat felkészítsük, netán’ harapóssá tegyük (egyetlen ilyen alkalomtól egy jó idegzetű kutya nem fog megvadulni). Még csak nem is feltétlenül az, hogy a konkrét harapás/támadásbeli viselkedéstípusokat osztályozzuk, rangsoroljuk (ez csak hab lehet a tortán), hanem az, hogy felmérjük a kutyák idegrendszeri tulajdonságait, ösztöneit, ezen belül első lépésben a területőrző képességet és a bátorságot.”

 

A segédnek ténylegesen fenyegetően kell fellépnie, egészen addig fokozva a terhelést, amíg a kutya bírja azt, hiszen kevésbé félelmetes helyzetben egy kevésbé bátor kutya sem hátrál meg. Így egy gyenge idegrendszerű, bizalmatlan kutya is keménynek tűnhet megtévesztve a szemlélőt, ahogyan egy alacsonyra tett lécet egy kevésbé jó magasugró is át tud ugrani. Ahogy a segéd fokozza a terhelést, úgy „emeli a lécet”. Amelyik ponton a kutya elbizonytalanodik, meghátrál ott „leveri a lécet”. Ezen a ponton a segéd meghátrálást színlel, és már nem terheli tovább a kutyát, hiszen nem az a cél, hogy megtörje a kutyát, maradandó negatív nyomot hagyva benne, hanem az, hogy lássuk, hol vannak a határai, mely az a terhelési szint, amivel még meg tud birkózni és melyik az, amivel már nem. Itt meg kell jegyezni, hogy annak idején az egyik leggyakoribb ellenvetés a teszttel kapcsolatban az volt, hogy ez „állatkínzás”, hogy „micsoda dolog ijesztgetni szegény kutyákat”, hogy „ez ellentmond mindenféle kiképzési alapelvnek, hiszen letörheti a kutya önbizalmát”…stb.

Fontos hangsúlyozni, hogy természetes körülmények között nincs olyan állat, amelyik soha semmivel szemben nem kényszerül meghátrálásra. Ha máskor nem, akkor fiatal (és ha megéri idős) korában saját fajának, falkájának aktuálisan domináns egyedeivel szemben. Az, hogy bármely körülmények között meg kell hátrálni az emberi ego számára egy kínos élmény. A mai (jellemzően egyre inkább) kudarckerülő ember még az eshetőségét magában rejtő megmérettetéseket is kerülni igyekszik, és ezt a szemléletét aztán kivetíti a világra, többek között a kutyákra is. A természetben azonban ez nem ritka tapasztalat, az élet velejárója. Aki látott valaha természet-közeli környezetben élő pásztorkutyákat falkaharcban, vagy akár falkán belüli dominanciaharcban (mindkettő az életébe is kerülhet) az tisztában van vele, hogy egy pásztorkutya a sokszorosát tapasztalja annak a terhelésnek, amit egy ilyen teszt jelent.

Ami a kiképzési alapelveket illeti. Mint korábban említettem ezt a tesztet egyértelműen el kell különíteni bármilyen kiképzéstől, vagy felkészítéstől. Ott jellemzően az a cél (többek között), hogy pozitív megerősítést adva „elhitessék” a kutyával (gyakran a rossz kutyákkal is megpróbálják), hogy nincs mitől félnie, ha emberrel kerül szembe. Természetes, hogy egy ilyen próba nem ezt teszi. Az is természetes, hogy aki rossz kutyákat akar jó színben feltűntetni, nem örül egy olyan próbának, ami megmutatja, hogy a kutya mégsem olyan jó… és még a fáradtságos munkát is visszaveti.

Emlékezzünk az egész tesztelés céljára és vegyük észre, hogy ki képviseli a fajta érdekeit, és ki a saját egyéni érdekeit…:

„…nem az éppen kéznél levő egyedek képezgetésére, hanem a mai állomány legjobb adottságokkal született egyedeinek fellelésére kell helyezni a hangsúlyt, majd rájuk építeni a tenyésztést. Már amennyiben a fajtára átlagosan jellemző őrzőképességek és a rendíthetetlen bátorság hosszú távú helyreállítása a cél.”

 

Ott tartottunk tehát, hogy amikor a kutya meghátrál (megtaláltuk a terhelhetőségének a határát), a segéd is meghátrálást színlel „felbátorítva” ezzel a kutyát, hogy az végül pozitív (vagy legalábbis ne kifejezetten negatív) élménnyel gazdagodjon. Ez olyasmi a segéd és a kutya között, mint egy libikóka:

Mindkettő megpróbálja meghátrálásra késztetni a másikat.

  • Ha a segéd ellentmondást nem tűrően nyomul előre, akkor a legtöbb kutya „elbátortalanodik”, elhátrál.
  • Ha a segéd bizonytalan (vagy annak mutatja magát), vagy konkrétan hátrál, a kutya úgy érzi, hogy az ember fél vagy legalábbis tart tőle, így előre mer törni, „felbátorodik”, bátrabbnak tűnik.

Ugyanígy: ha a segéd csak távolról fenyeget, netán a kutya által biztonságosnak hitt kerítés mögül akkor a legtöbb kutya még keménynek tűnik, fenyegetően ugat. Ha a segéd határozottan közeledik, a kutyák jó része a távolság csökkenésével fokozatosan elbizonytalanodik, és képességeik függvényében elhátrálnak, vagy akár elmenekülnek. A jobbak egy határozott, közeli fenyegetéssel is szembe mernek állni, míg a legjobbak a konkrét támadásra (ütésre, rúgásra sem menekülnek), hanem aktív védekezési reakciót produkálva harcba bocsátkoznak és megharapják a segédet:

Tény, hogy mindenféle felkészítés, képzés nélkül kevés kutya képes erre, de mégis ez az, ami elvárható egy igazán jó pásztorkutyától. Ahogy a standardban is áll: „…rendíthetetlen bátorságot mutat.”

A teszt célja, hogy felmérje, hogy melyik egyed mekkora eltérést mutat ezen ideális viselkedéshez képest.

 

 

2.1.3 Közömbösségi próba:

Mivel nem őrjöngő, fékezhetetlen „vadállatokat” szeretnénk látni, hanem stabil idegzetű, nyugodt, de bátor, kemény kutyákat ezért a másik végletet is ki kell szűrni. Ez a probléma nem jellemző úgy a Komondorra, mint egyes hasonló fajtákra, de ha akad olyan egyed, amely a saját területén rettenthetetlen keménységet mutat mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy vajon csak a szélsőséges helyzet hozta ki belőle a támadó viselkedést vagy esetleg egy túlzottan agresszív egyeddel állunk szemben. Amennyiben a kutya (mindenféle előzetes felkészítés nélkül) a fenti területőrzési és bátorság próbát sikeresen kiállta, de indokolatlanul nem támad, semleges helyzetben közömbösen viselkedik, akkor elmondhatjuk, hogy a kutya – e tekintetben – nagyszerű idegrendszerrel rendelkezik.

A közömbösségi próbán a kutyát pórázon el kell vezetni számára idegen területen 1, majd 2 semlegesen viselkedő ember mellett 1 méter távolságra. (Azt tekintjük ideálisnak, ha a kutya nem támad, akkor sem, ha a gazdája semmi módon nem jelzi számára ezt az elvárást.”

 

Ez volt tehát a háznál végzett teszt első leírása (némi mai kiegészítéssel) a következő részben ezen tesztek legjellemzőbb tapasztalataival folytatjuk..

Előző (4.) rész

Következő (6.) rész

VISSZA A SOROZAT ELEMEIRE