Leggyakoribb tévhitek a komondorokról
A komondor több évszázados története, különleges megjelenése és önálló munkastílusa miatt számos tévhit alakult ki körülötte. Ezek egy része a fajta különleges külleméből, más része az őrző pásztorkutya szerep félreértéséből ered. Fontos azonban különbséget tenni a valódi fajtatulajdonságok és a téves elképzelések között.
A komondor szem körüli szőrzetének rendszeres ellenőrzése és szükség szerinti kezelése nem káros beavatkozás, hanem az egészségmegőrzés és a megfelelő komfortérzet fenntartásának fontos része.
A túl hosszúra, visszakunkorodó tincsek akadályozzák a kutya látóterét, folyamatos irritációt okoznak a szemfelszínen ezért elősegíthetik a szemészeti problémák kialakulását.
A szem körüli szőr szükség szerinti ritkítása, igazítása vagy eltávolítása nem rontja a kutya látását, szemének egészségét nem a szem előtti szőr biztosítja, hanem az ép anatómiai felépítés, a megfelelő szemhéjműködés és az egészséges szemfelszín.
Amennyiben egy hosszabb ideje elhanyagolt szőrzetű egyednél a szemkörnyéket kell felszabadítani, célszerű ezt fokozatosan elvégezni, mert a hirtelen nagy mennyiségű szőr eltávolítása után a kutyának időre lehet szüksége ahhoz, hogy ismét alkalmazkodjon a nagyobb fényerőhöz.
A komondor szőrzete élettanilag ugyanúgy megújul és folyamatosan növekszik, mint más kutyafajták esetében. Az a tévhit, miszerint a levágott komondorszőr többé nem fejlődik vissza, elsősorban a modern kiállítási szemlélet által kialakított, extrém hosszúságú és erősen zsinóros szőrzetideálhoz kapcsolódik.
A történeti komondor esetében azonban a szőrzet elsődleges szerepe nem a minél nagyobb hosszúság vagy látványos küllem elérése volt, hanem a kutya munkaképességének, egészségének és időjárással szembeni ellenálló képességének biztosítása. A pásztorok a munkában lévő komondorokat rendszeresen nyírták, sok esetben a juhnyájjal együtt, amikor a gyapjú levágása időszerűvé vált. A rövidebbre nyírt szőrzet a következő időszakban természetes módon újranőtt, és a hidegebb hónapokra ismét megfelelő védelmet biztosított.
A komondor szőrnövekedési üteme egyedenként eltérhet, de átlagosan megközelítőleg havi 0,8–1 cm-rel számolhatunk.
Fontos hangsúlyozni, hogy a komondor értékét nem a szőrzet extrém hossza vagy mennyisége határozza meg! A fajta eredeti funkciójából kiindulva az egészséges, jól szellőző, kezelhető és a kutya életmódjához megfelelő szőrtakaró tekinthető kívánatosnak!
A komondor szőrzete természetes módon hajlamos a tincsesedésre, de a megfelelő szerkezet kialakulásában a gazdának is szerepe van.
A kölyökkori puha szőrzetet általában 7–12 hónapos korban kezdi felváltani a jellegzetes felnőtt szőrzet. Ebben az időszakban a fedőszőr és az aljszőr összekapcsolódása miatt természetesen kialakulnak tincsek, azonban ezek megfelelő irányítás nélkül könnyen összeállnak.
A gazda feladata nem mesterséges szőrzet kialakítása, hanem a természetes folyamat segítése: a túl vastag vagy összetapadó tincsek kézi szétválasztása a bőrig.
A cél nem a minél vékonyabb zsinór, hanem egy egészséges, jól szellőző, funkcionális szőrzet.
A komondor szőrzetének ápolása alapvetően eltér a hagyományos értelemben vett kutyakozmetikától.
A rendszeres fésülés és kefélés nem kívánatos, mert megbontja a természetes tincsszerkezetet, amely a fajta egyik alapvető sajátossága.
A komondor szőrzetét nem fésülni kell, hanem rendszeresen ellenőrizni és szükség esetén kézzel szétválasztani.
Természetesen más lehet egy munkakutya és egy kiállítási célra tartott egyed ápolási igénye, azonban minden esetben az egészséges bőr és a funkcionális szőrzet fenntartása az elsődleges.
Az egészséges, megfelelően táplált és jól ápolt komondor nem vedlik klasszikus értelemben.
A kihullott szőrszálak a kialakuló tincsekben maradnak, ezért nem találunk nagy mennyiségű szőrt a lakásban vagy az udvaron.
Ha jelentős szőrhullás jelentkezik, annak hátterében általában nem természetes vedlés áll, hanem például:
- táplálkozási hiányosság,
- bőrbetegség,
- hormonális probléma,
- parazitafertőzés,
- helytelen szőrápolás.
Ilyen esetben állatorvosi kivizsgálás indokolt.
A stabil idegrendszerű és helyesen nevelt komondor idős korban is kiegyensúlyozott marad.
A fajta természetéből adódóan önálló, megfontolt és időnként saját véleménnyel rendelkező kutya, mely az őrző pásztorkutyák sajátossága.
A szélsőséges viselkedési problémák hátterében általában a rossz idegrendszer, nem megfelelő tartás, izoláció, bántalmazás vagy következetlen nevelés áll.
Egy jó idegrendszerű, megfelelően szocializált és helyesen kezelt komondor nem jelent veszélyt a családjára.
A komondor a családját saját szociális közösségének tekinti, amelyhez erős kötődés és védelmező magatartás kapcsolódik.
A problémás viselkedés nem fajtatulajdonság, hanem legtöbbször a rossz idegrendszer, a hiányos szocializáció vagy hibás tartási körülmény következménye.
A jó komondor nem indokolatlanul agresszív.
Őrző pásztorkutyaként azonban feladata a rábízott terület és értékek védelme. Ez azt jelenti, hogy megfelelő ösztönkészlettel képes felismerni a valódi veszélyhelyzeteket és szükség esetén arányosan fellépni.
A fajta értékét nem a támadási hajlandóság, hanem a helyes helyzetfelismerés és az önálló döntéshozatal képessége adja.
A komondor erős karakterű, intelligens és önálló gondolkodású fajta, de ez nem jelent kezelhetetlenséget.
Olyan gazdát igényel, aki következetes, nyugodt és kiszámítható szabályokat állít fel.
Nem szolgálati kutya módjára működik, amely minden utasítást gondolkodás nélkül végrehajt, hanem alkalmazott intelligenciával bíró olyan társ, amely megérti a helyzeteket és önállóan mérlegel.
A komondor erős kapcsolatot alakít ki gazdájával és családjával, de nem kizárólag egyetlen emberhez kötődik.
Az „egygazdás” megfogalmazás félrevezető, mert azt sugallhatja, hogy másokat nem fogad el. A valóságban a komondor a saját közösségéhez erősen kötődik, és annak tagjait védi, de kiragadva onnan, idővel képes másokkal is normális kapcsolatot kialakítani!
Ez egy elterjedt legenda, amely nem felel meg a fajta eredeti feladatának.
A komondor soha nem engedte be a behatolót és hagyta garázdálkodni, majd távozáskor elébe állt!
Feladata a rábízott értékek önálló védelme volt. A jól működő komondor gazdája jelenlétében általában semleges, de gazdája távollétében önállóan értékeli a helyzeteket, senkit nem enged be, aki nem tartozik szorosan a családjához!
A komondor saját családjával szeretetteljes és ragaszkodó, azonban idegenekkel szemben természetes módon tartózkodó.
Nem társasági kutya a klasszikus értelemben véve. Nem szükséges és nem is kívánatos, hogy minden idegent barátként kezeljen, de túlzott bizalmasság sem feltétlenül erény egy őrző pásztorkutya esetében.
A két fogalom gyakran összekeveredik.
A dominancia társas viselkedés, amely a helyzetek kezelésére és rangviszonyokra vonatkozik.
Az agresszió ezzel szemben olyan viselkedés, amelynek célja a fenyegetés vagy sérülés okozása.
Egy stabil komondor lehet határozott és domináns anélkül, hogy agresszív lenne.
A komondor nem engedetlenségből gondolkodik önállóan.
Évszázadokon keresztül olyan munkát végzett, ahol gazda jelenlétének hiányában, saját döntéseire volt szükség. Ezért nem ugyanúgy tanul, mint egy szolgálati vagy sportkutya.
Megfelelő kapcsolat, következetesség és türelem mellett kiválóan nevelhető.
A megfelelő idegrendszerű, jól szocializált komondor a család gyermekeihez általában türelmes és óvatos.
Ugyanakkor nagytestű, erős őrzőkutya, ezért a gyermek és kutya kapcsolata mint minden más fajta esetében is felnőtt felügyeletét igényli.
A komondor kommunikáló fajta.
A megfelelő őrzőkutya fokozatos jelzéseket használ:
- figyelő testtartás,
- merev koncentráció,
- helyezkedés,
- morgás,
- határozott fellépés.
A teljesen hangtalan támadás nem fajtatulajdonság.
A komondor kiváló megfigyelőképességű, érzékeny és környezetére rendkívül figyelő kutya, de nincs természetfeletti képessége.
A gyors helyzetfelismerését, emberolvasó képességét és ösztönös reakcióit évszázados szelekció alakította ki.
A komondor őrző pásztorkutya, nem terelőkutya.
Feladata mindig a nyáj, a terület és a rábízott értékek védelme volt.
A terelésre specializálódott magyar fajták például a puli, pumi és mudi.
A történelmi komondor egyik fontos tulajdonsága a gazdaságos táplálékfelhasználás volt.
A pásztorok nem tarthattak fenn olyan kutyát, amely túlzott mennyiségű táplálékot igényelt.
A mai életmód, méret és terhelés természetesen befolyásolja az energiaigényt.
Egy egészséges, megfelelően tartott komondornak nincs kellemetlen szaga.
A szagprobléma általában:
- elhanyagolt szőrzet,
- bőrbetegség,
- nem megfelelő higiénia,
- nedvesen tartott bunda
következménye.
A komondor őrző ösztöne nem a bezártságból ered!
A fajta kialakulása során nagy területeken, folyamatosan változó környezetben dolgozott.
A rendszeres séta és környezeti tapasztalatszerzés nem gyengíti, hanem kiegyensúlyozottabbá teszi.
Az ivartalanítás nem törli a genetikai ösztönöket.
A komondor őrzőképességét elsősorban:
- az öröklött ösztönkészlet,
- az idegrendszeri stabilitás,
- a megfelelő szocializáció,
- a nevelés
határozza meg.
Az ivartalanítás ivarzási időszakban csökkenti az ivari eredetű feszültségeket, de a fajta alapvető karakterét nem szünteti meg!