A cikk tartalma

A komondor belső tulajdonságai

Milyen is egy jó komondor?

Egy mondatban; mint a magyar ember.
Nagy intelligenciával bíró, konok, makacs, de egyenes jellem, aki a dolgát mindig pontosan és precízen végzi el. Nagy szíve van, de a sérelmeit nehezen felejti. Megbízható és megbocsájtó ha kell. A család, a gyerek a mindene. Kimért és elegáns.

Eredeti munkájából kifolyóan nem nagy igényű fajta, ha megvan a megfelelő tér a mozgásához és a gazdai szeretet, tökéletesen jól érzi magát. A terület őrzése annyira a vérében van, hogy tanítani sem kell. A rá bízott teret nappal keveset mozogva, heverészve őrzi, de ébersége egy pillanatra sem lankad, éjszaka viszont állandó mozgásban van, őrjáratozik. A betolakodókat szemből támadja le, és nem a megsemmisítés, hanem a hatástalanítás a célja. Területhatáron kívül nem üldöz, onnan méltóságteljesen visszasétál a területén megfigyelés szempontjából stratégiailag legjobb helyre. Erős, domináns fajta, de ha helyesen nevelik, ezt a dominanciát, a gazdájával szemben soha nem akarja bizonyítani. Ezért kerüljük a gyenge idegrendszerű kutyákat, mert azok kiszámíthatatlan viselkedéséből kellemetlen és fájó konfliktusaink keletkezhetnek, amik lehetetlenné teszik az együttélést velük.
Kimondottan ember centrikus, szeretetét nem csak gazdájára, hanem a családtagokra és a közeli barátokra is kiterjeszti. Kimondottan tartózkodó, disztingvált, aki elvárja, hogy tiszteljék önállóságát, szuverén egyéniségét. Hihetetlen érzékkel, ösztönösen felméri az érkező szándékait és annak megfelelően bánik vele. Ha idegenként közeledünk felé ne akarjuk lerohannia szeretetünkkel, viselkedjünk vele tartózkodóan és ha jelzi közeledési szándékát, akkor nyissunk feléje mi is. A komondor évszázadok óta önálló döntésekkel segíti gazdáját és családját, így ne is várjunk el tőle hozzá nem méltó dolgokat; ne akarjunk apportíroztatni vele, maratont lefutni vagy 16-szor bemutatni a haveroknak, milyen szépen ül ez a kutya első szóra, mert bár egyszer biztosan megcsinálja, de legyünk tisztában vele, hogy csak azért, mert szeret bennünket. Azonban azt is fogadjuk el, hogy éles helyzetben azonnal dolgozni kezd és jelenlétünkben parancsunkra, ha nem vagyunk jelen, akkor a több száz éves ösztöneire hagyatkozva tökéletesen megvédi a rá bízott teret, javakat és a családját.

Sajnos tudni kell, hogy a fentebb leírtak, csak a JÓ komondorra vonatkoznak. Ha ugyanis megnézzük a fajta standardját, akkor láthatjuk, hogy a testi jellegzetességek és azon belül csak a fej formája sokkal több helyet foglal el, mint a belső tulajdonságok leírása. És ez a szemlélet sajnos az egyedek versenyeken való bírálatában is jelentkezett évtizedeken keresztül. Aminek egyenes következménye lett a tenyésztésben a belső tulajdonságok háttérbe helyeződése, satnyulása. A küllemi tenyésztés, mint sok más fajtát, a komondort is elérte és sújtotta. Sokszor a küllemi jegyek megítélése is hátrányosan érintette az állomány képességeinek alakulását. Amíg például kiállításokon a magas faroktartású egyedek, akik határozottan, dominánsan (tehát kutya szempontból tökéletesen viselkednek) negatív megítélésben részesülnek. Addig a gyáva és bizonytalan kutyák, akik a behúzott farokkal sündörögnek a gazda mellett, pedig akár fajtagyőztes címig is eljuthatnak. Tehát az emberei közreműködés egy nagyon erős kontraszelekciót valósít meg. Ezért a fajta standardjának megváltoztatása és ezzel együtt a bírálati szempontok átalakítása jelenleg a komondor tenyésztés egyik legfontosabb feladatai közé sorolható.

Érdemes abból kiindulni, hogy a jó komondor a külső és belső tulajdonságok összessége, amiből ha egyet is elveszünk, akkor már nem tekinthetjük komondornak a kutyát. A standard szerint a komondor fehér. Tehát ha nem fehér akkor nem komondor. A standard szerint a komondornak gubancos szőre van. Tehát ha nem gubancos akkor nem komondor. A komondor bátor. Tehát ha nem bátor akkor nem komondor.

Milyen a XXI. század komondora?

Miért kell pásztorkutyának maradnia a komondornak a XXI. sz.-ban is!

A komondor pásztorkutya fajta. Ez volt évezredekkel, évszázadokkal, de még akár évtizedekkel ezelőtt is és valószínűleg még sok száz év múlva is az lesz. A jelene azonban nem ennyire rózsás. Hogy miért? Mert a sok évtizedes küllemi tenyésztés meghozta „áldásos” gyümölcsét és mint annyi más kutyafajta a komondor is rossz útra tévedt.
Amikor arról beszélünk, hogy a komondor pásztorkutya, akkor arról beszélünk, hogy egy olyan fajtacsoport tagja, ami a legkiválóbb a kutyafajták között. Annyira sok elvárásnak kell megfelelnie, aminek semmilyen más fajtájú kutyának sem. Egyszerre kell szeretet teljesnek lennie és vadnak. Egyszerre visszahúzódónak és barátságosnak. Fel kell ismerni, hogy ki az ellenség és ki a barát. Helyt kell állnia a hegyekben és akár a nagyvárosban is. És mindehhez egy olyan briliáns intelligenciával kell rendelkeznie, hogy magától, az ember felügyelete nélkül is megfelelően döntsön az adott helyzetekben. Mentesnek kell lennie minden túlzástól. Nem lehet túl agresszív, de nem lehet gyáva, nem lehet kicsi, de nem lehet óriás. A pásztorkutya az arany középút, mert bármi szélsőség csak csökkenti az értékét.
Miért kell megtartani ezeket a tulajdonságokat?
Sokan (sajnos néhány tenyésztő is) azt gondolják, a ma elvárása annyira eltér a múltétól, hogy ennek egy ősi ösztönkészletű komondor nem tud megfelelni. Tévednek!
Mert mit vár el egy pásztor a kutyájától és mit várunk el mi, akik családunk kedvenceként, házunk őreként gondolunk rá?

Látható, hogy nincs semmi ellentmondás a két elvárás között.
Azért még kutyát nem adtak le gyepmesteri telepen, mert nem szép. De olyat már többször is, hogy nem jó. Tehát a fontossági sorrend mindenképpen az, hogy elsősorban jó legyen a kutya, és csak másodsorban szép. Az idegileg gyenge, félelem-agresszív kutyákat el kell tüntetni a tenyésztésből, bármi áron. A tenyésztők ne keverjék össze a gyáva, bátor, stabil, instabil, agresszív fogalmakat. Ne gyáva, instabil kutyákat tenyésztenek hatalmas agresszióval, hanem stabil, bátor kutyákat alacsony-közepes agresszióval.
Sajnos a mai komondortenyésztők közül nagyon kevesen vannak akik fel tudják ismerni a rossz ösztönkészletű egyedeket, és emiatt ezeket nem is veszik ki a tenyésztésből. Pedig ha tudásukat fejlesztenék, akkor a komondornak nagyon nagy esélye lenne, hogy újból az legyen, ami volt egykoron, a kutyák királya.
Sajnos több helyen lehet találkozni azzal a téves képzettel, hogy a kutya nem tud helyesen dönteni. Tehát nem tud különbséget tenni egy behatoló rosszindulatú felnőtt és egy betévedő ártatlan gyerek között. Ami igaz is lehet egy rossz kutyára. Viszont a cél pont az lenne, hogy tesztekkel, szakértő szelekcióval az ilyeneket kiszűrjük a tenyésztésből.
Fontos hogy csak a stabil idegrendszerű, egészséges kutya szaporodhasson. Az olyan kutyákat amik nem tudnak lefutni 5 km-ert vagy félősen viselkednek ki kell zárni a tenyésztésből. Mert amelyik kutya nem tud lefutni 5 km-ert az nem egészséges, amelyik pedig gyáva, az nem stabil idegrendszerű. Ha nem zárjuk ki, akkor hagyjuk hogy a fajta tovább korcsosuljon. A jelenlegi tenyészérték becslés pedig, a gyakran torz értékeket előtérbe helyező, csak a küllemi jegyek alapján értékelő, nem ritkán korrupt versenyeztetési rendszer miatt ad hibás értékelést. Ennek eredményeként pedig a selejtes, igen sokszor öröklött betegségekkel terhes, kutyák kerülnek előtérbe, akiknek tenyésztésével és értékesítésével tovább rombolják a fajta elég megtépázott hírnevét és veszik el a piacot a jövő tenyésztőitől. Mert aki egyszer csalódott a komondorban, az igen nehezen ad neki újabb esélyt.

Összegzés képpen elmondható, hogy a XXI század komondorának, mindenképpen olyannak kell lennie, mint őseink komondorának, mert a jó pásztorkutya egyben a legjobb családi kutya is.

A komondor története

A komondor a magyarság legősibb pásztorkutyája. Az első írásos emlékek már az 1400-as években megemlítenek egy gubancos szőrű kutyát, aki méltóságával, magabiztosságával, termetével magasan kiemelkedett fajtársai közül.
Eredetét tekintve nincs elfogadott tanulmány. Egyesek szerint a kunok hozták be hazánkba, innen ered a Kumandor - Komondor elnevezés is. Maga a név a kunok kutyája, kunok kísérője jelentést hordozza. Nem kizárt, hogy a kunok megjelenése előtt is voltak a Kárpát-medencében ilyen, vagy hasonló fajták.
Az ázsiai eredetet követve kaphat magyarázatot a fajta nyers, erőteljessége és szívóssága, hiszen az őshaza szélsőséges éghajlatához tenyésztették a kunok kutyáikat. A nyáj, a gulya és a ménes mellett teljesítettek őrszolgálatot, a juhász, a pásztor, a csikós oldalán, a hatalmas ( 60-70 cm marmagas) robusztus, megjelenésű, dús szőrzetű gubancos magyar juhászkutya, selyemszőrű farkaseb, pusztai komondor, lompos szőrű komondor vagy csak egyszerűen a KOMONDOR.

Őseink javainak védelmében vezérszerep jutott a komondornak.
Hatalmas termete, tekintélyt parancsoló megjelenése, rendkívüli robbanékonysága, gyorsasága, erős szőrzete, fáradhatatlan küzdőkészsége a legkeményebb ellenség számára is veszélyt jelentett. A nomád pásztorkodó közösségek legféltettebb vagyona az állatállomány volt, ezt az értéket kellett a komondornak megvédenie. Őseink legnagyobb kincsüket, az állataikat bízták a komondorra, akinek képesnek kellett lennie és képes is volt akár a gazda jelenléte és irányítása nélkül is megvédeni a rábízott javakat.
Feladata és a gazdák jól-felfogott érdeke kívánta meg a fajta tökéletes tisztán tartását. Az a komondor, aki nem volt képes szembe szállni, a rablóval, farkassal vagy a medvével sikeresen az elpusztult. Így sikerült egy olyan erős, kemény és szívós kutyafajtát kitenyészteni, amely napjainkban is méltán viseli a „kutyák királya” titulust.
A kutyát, mint hűséges társat, a pásztorok nagy becsben tartották, igyekeztek megőrizni a fajta értékeit. Tavasszal, hasonlóan a juhokhoz, a komondort is megnyírták, így az hasonlíthatott a kuvaszhoz, ami némi elnevezésbeli keveredéshez is vezetett, tény azonban, hogy a két nagytestű magyar pásztorkutya fajtát a pásztorember sohasem keresztezte egymással.
A komondor kifejezés írott nyelvi emlékként 1549-ben, Kákonyi Péter hercegszőlői református lelkész, énekszerző Astiages király történetét feldolgozó művében jelenik meg elsőként. „Pásztor nézi vele, gyermekét szoptatja egy fias komondor, és körül forogja.” - írja a szerző. A Szegeden 1899-ben megrendezésre kerülő magyar fajták első országos kiállításán egyetlen; Kovásznay Zsigmond gazdaságában nevelkedett kutya volt jelen. Ebből a tenyészetből került azután a Hortobágyra és a Kiskunságra azok az egyedek, akik utódaikkal a későbbiek folyam meghatározták a fajta jellegének későbbi kialakulását.

„Egész testét hosszú, lompos, göndör szőr borítja, mely hosszú koloncokban csüng alá. Fejét és arcát is hosszú bozontos szőr fedi, orra mindig fekete. Az állat mogorva, büntetni nem lehet.” -írta róla Lónyai Géza 1901-ben.
Ez a leírás akár a mai komondorról is szólhatna, ami tökéletesen bizonyítja a fajta „rönkszilárdságát”!
1909-ben Buzzi Géza, kihaló félben lévő fajtaként jellemezte a komondort; az általa szemlézett 200 egyed közül csak 17 volt tenyésztésre alkalmas.
A komondor megmentéséért 1924-ben e fajtával foglalkozók - a magyar fajták közül elsőként - önálló tenyésztőszervezetet alakítottak. E tudatos tenyésztés következtében 1935-re már 972 egyedet számlálhattak.
A komondor erős ösztönei sajnos a háborúk folyamán hátrány jelentettek a fajta számára. A világháborúk szinte kipusztították.
A pusztítás utáni években szemléletváltozás is bekövetkezett a tenyésztésben, mely előtérbe helyezte a küllemet. Míg a század elején elsősorban az ősiség formai és funkcionális megőrzése vezérelte a tenyésztési irányt, a második világháborút követően a küllemi tenyésztés élénkült meg. Ennek következtében a fajta kezdte elveszíteni belső fajta jellegét.
A nemezes, gubancos szőrzet ápolása korábban rendkívül munkaigényes művelet volt, a negyvenes évektől kezdve a szalagos, illetve még finomabb szerkezetű, zsinóros szőrzet kialakítására irányuló tenyésztői törekvés vált irányadóvá. Nőtt a marmagasság, a rámás, nagytestű egyedeket részesítették előnyben. Jellegzetesebbé vált a szőrzet fehér színe, a korábban gyakori krémszínű árnyalat visszaszorult, a bőrfelületek pigmentáltsága is javult.

A mezőgazdaság változásai miatt a komondor jelentősége, a többi magyar pásztorkutya fajtáéhoz hasonlóan, visszaszorult. A hatvanas évek végén államilag is próbálták segíteni a fajta tenyésztését, kevés sikerrel. Az utóbbi tíz évben évente átlagosan 150-250 komondor kölyök törzskönyvezésére kerül sor, ez pedig nagyon kevés ahhoz, hogy fenntarthassuk a szükséges genetikai változatosságot. A komondor mérete, tömege, robbanékony gyorsasága ma is tökéletesen alkalmas lenne hajdani funkciójára. A II. Világháború óta csak küllemi szelekció hatására az állomány funkcionális minősége nagyon leromlott, de a jó (!) komondor gazdáját, családját és annak javait minden védelmezi. Jelleme szerint méltóságteljes, domináns.

Nappal inkább félrehúzódik, de mindig a stratégiailag legjobb helyre, ahonnan az egész területet szemmel tarthatja. Bár úgy tűnik lustán pihen, ez ne tévesszen meg senkit! Ha a rábízott területre illetéktelenül próbál bárki belépni, óriási meglepetésben van része. Célja soha nem a megsemmisítés, ellentámadása mindig csak akkora mint az ellene, vagy rábízott javak, vagy a falkája ellen irányuló támadás.
Szívós szervezetű, ellenálló fajta, egyedül a szőrzete igényel egy rendszeres, de nem igazán megerőltető ápolást. Késő érő típus, mentális felnőttkorát egyedtől függően 2-3 éves korára éri el igazán.

A magyar komondor ősi jelleme, tiszteletet parancsoló külseje hozzásimul az igaz magyar ember jellemvonásához. E kutyafajtánk becsületes jellemét, a földet verejtékes munkájával művelő nép éppen úgy, mint elsősorban a csordákat és nyájakat őrző szabadságot szerető pásztornép, megkedvelte és megbecsülte.

A jelen és jövő

"Komondor; a klasszikus "farkasölő"! Feladata, az emberi élet közvetett, és közvetlen védelme volt. Őseinkkel jött a Kárpát-medencébe valaha, hogy pontosan mikor, azt senki sem tudja. A legrégebbi fennmaradt Írásos emlék 15oo táján nevezi először néven a fajtát, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ekkor alakult volna ki. A modern technika, a genetika fejlődése adhat majd választ a kérdésre, mint ahogy a genetika lehet majdan az a módszer is, amivel talán visszaállítható lesz a fajta egészsége, ami a háborúk és a felelőtlen szaporítók miatt romlott meg.

A komondor a mai napig az egyik legegészségesebb fajta, a hasonló méretű fajták közt, eltekintve talán a viszonylag frissen divat-tenyésztésbe állított olyan ősi fajtáktól, mint pl. a kaukázusi juhász, sarplaninac, vagy az ír farkaskutya, bár már ezeken a fajtákon is tapasztalhatóak a felelőtlen szaporítás tünetei. Fontos észrevenni, hogy a mai napig aktívan pásztorkodó népeknél, pl. Romániában szinte sehol sem látni 7o cm-nél nagyobb kutyát, rendkívül ritkán fordul elő a 75 cm-es marmagasság, de nagyobb nem! Ez nyilván a hegyi pásztorkutyákra érvényes, mert a sztyeppei nyájaknál pl. Törökországban, vannak 8o-9o cm-es fajták; pl. az akbas, karabas, kangal fajtákra, de a súlyuk azoknak is 6o kg körül van mindössze! Egészen nyilvánvaló tehát, hogy egy ennél súlyosabb kutya, valószínűleg alkalmatlan arra a munkára, amire kitenyésztették.

A komondor egy szerencsés fajta, mert nem nagyon esett áldozatául a divatnak, minthogy meglehetősen sok munkát ró a gazdájára a küllemének rendben- tartása. Érdekessége, hogy a hatalmas szőr alatt, egy könnyed, agárszerű test rejtőzik, teljesen megtévesztve a szemlélőt. Ebből arra következtethetünk, hogy a komondor nem hegyi típus, hanem sztyeppei. Régente valószínűleg évente lenyírták a szőrét a pásztorok, mint ahogy az is valószínű, hogy a füleit is csonkolták. Érdekességként említem meg, hogy Dr Sárkány Pál, Dr Ócsag Imre 1987-ben kiadott Magyar kutyafajták című könyve, 97. oldalának tetején lévő, 1815-bõl ránk maradt rajz, egy csonkolt fülű, lenyírt szőrű, szöges nyakörvvel felszerelt komondort ábrázol, amihez hozzáfűzi, hogy eme komondor ma is tenyészcél lehetne! Sajnos nem lett tenyészcél.
Ma a komondor tenyésztők nagy része "szőrre" tenyészti a fajtát, elnézve súlyos alkati, szervezeti hibákat. Sok 4-5 éves egyed nem lát a szőrétől, s nehezen jár, mert folyton rálép a lecsüngő zsinórokra! Szigorúan véve, ez sokkal inkább kimeríti adott esetben az állatkínzás fogalmát, mint a szakszerűen elvégzett fülcsonkolás. Ha ez a tendencia folytatódik, a komondor úgy fog járni, mint a bobtail.
Új tendencia indult meg a tenyésztők egy részénél, akik létrehoztak egy szigorúbb mércét a tenyésztésben. Ebben a használati érték dominál, a küllemi jegyek előtt, vagy legalábbis egyensúlyban van ezek jelenléte. Szükséges lenne szigorítani a csípőízületi diszplázia szűrését, amivel megoldható lenne, hogy csak mentes, és majdnem mentes minősítésű kutyák kapják meg a "tenyészthető"fokozatot! Ma már amikor évente csak 3oo kölyök születik, ez megoldható lenne. Még egy kritikus kérdés; a komondor faroktartásának megítélése. Nyilvánvaló, hogy a spicc-szerűen kunkorodó farok nem lehet tenyészcél, de ne felejtsük el, hogy a komondor egy hihetetlen nagy dominancia-igénnyel bíró fajta, különösen a kanok. Minél dominánsabb, magabiztosabb egy kutya, annál jobban emeli a farkát. Gyakori eset, hogy a komondor kan, más kanok jelenlétében, vagy a kerítésnél acsarogva, a farkát felkunkorítja, esetenként annyira, hogy a farokszőrzet rálóg a hátára. Ennek nem lenne szabad hibának minősülnie,ha a kutya egyébként normál lelkiállapotban, lógatva viseli a farkát.

A komondor színe fehér! Fekete komondor nincs, ezt azok tudják a legjobban, akik kikísérletezték, a fekete terrier és a fekete óriás uszkár segítségével! Összességében kitűnő állomány van az országban, ami biztató, ugyanakkor rengeteg a "kallódó"komondor, melyet soha nem visznek kiállításra, pedig minőségben felülmúlják a "kiállításra-tenyésztett" társaikat. Csendes, nyugodt, szemlélődő fajta. Nagyon szereti a gazdáját, de a tiszteletet is megköveteli magának. A gyerekeket nagyon szereti. Korán hozzá kell szoktatni a szem, fül, szőrápoláshoz, és nem árt, ha a bűzmirigyét is ki tudjuk nyomni. Jó, ha hozzászoktatjuk, hogy etetéskor a táljába nyúlkálunk, különben később nem fog neki örülni. Kitűnő házőrző, de családtagként kell vele bánni. El kell felejteni, a "megkötöm, vize van és az esőt meg úgyis szereti" és a "komondor az egy igénytelen fajta, meg azért van, hogy őrizze a házat" hozzáállást, mert ellenkező esetben nyomorult élete lesz szegénynek!
Ha rendesen ápoljuk, foglalkozunk vele és szeretjük, egy csoda kutya lesz. Az intelligenciája olyan hihetetlen mértékű, amivel nagyon ritkán találkozhatunk. Soha nincs "láb alatt". Nagyon jó lelkű kutya! Sokan próbálkoztak már ötvözni a pásztorkutyák keménységét a mentőkutyák jóságával, példa erre a leonbergi, a landseer, vagy a moszkvai őrkutya. Mindhárom fajta kitenyésztésében ez a cél lebegett a nemesítők előtt. Szeretetre méltó kutyák, keménységgel párosulva. Megvédik a portát, de nem tépik szét a családot. Ezek a tulajdonságok a komondorban öltenek testet. Rendkívüli kutya! Szeretettel vegyes határozottsággal kell nevelni. Jutalmazással többre megyünk nála, mint erőszakkal, arról nem is beszélve, hogy nem tűri az erőszakos gazdát. Természetesen hangsúlyosan éreztetni kell velük, hogy ki az úr a házban, de csak a legritkább esetben alkalmazzunk testi fenyítést. Néha természetesen nem lehet elkerülni a megregulázását, mert nincs rosszabb annál, mint ha egy 6o kilós kutya azt csinál, amit csak akar, függetlenül attól, hogy adott esetben mi magunk mit akarunk. A komondorral ez csak nagyon ritkán esik meg, s inkább csak az elrontott kanok kerülhetnek szóba.

Legjobb, ha párban tartjuk. Két kan általában nem jön ki jól egymással, szinte biztosak a rendszeres verekedések közöttük. Rendkívül domináns kutya!