Komondor mentések

Nemrég újabb komondort vettünk gondozásba. Egy 8 éves, chip alapján tulajdonossal rendelkező szuka, akiről azonban kiderült, hogy tulajdonosa évek óta nem gondoskodik.

Egy helyi hölgy etette, gondozta, amennyire csak tudta, de befogadni sajnos nem volt lehetősége. A kutya szabadon járta a környéket – hol zavarta a helyieket, hol nem -, mígnem új lakók költöztek a területre. Ők már kevésbé nézték jó szemmel a „szabad lelkű” komondort: elzavarták, bántották, mígnem a kutya végül egy hűvös pincében talált menedéket, onnan pedig nem nagyon akart továbbállni. Talán nem is csoda! A pince számára biztonságot jelentett és olyannyira ragaszkodott hozzá, hogy még a pince tulajdonosának kutyáját sem akarta kiengedni a házból.

A helyzet rendezésére a hölgy segítséget kért. Mivel a kutya chipes volt, a jegyző bevonásával kezdtük meg a helyzet hivatalos rendezését, hogy végre biztonságos helyre kerülhessen.

Tegnap eljött a nagy nap. 

Galla – ezt a nevet adtuk neki új életéhez – meglepően jól viselte a pórázra vételt, majd a szállítóboxban való utazást is.

Jelenleg karanténban van, ahol az elkövetkező 7-10 napot tölti. Ezalatt megpróbáljuk a kennel áthelyezését megoldani, hogy a karanténidő letelte után végre hazahozhassuk őt.

Külön szeretnénk megköszönni Sándor Miklósnénak, aki már eddig is mindent megtett azért, hogy segítsen ennek a kutyának, és most sem hagyta cserben: kifizette Galla karanténköltségét. 

Köszönjük mindenkinek, aki segített, támogatott bennünket, vagy akár csak egy megosztással hozzájárult ahhoz, hogy Galla története ne egy pince mélyén érjen véget!

Most egy hét nyugalom, biztonság, megfigyelés és gondoskodás következik.

Aztán reméljük, kezdődhet az igazi új élet.

Isten hozott nálunk, Galla! 

Annyi mindent láttunk már az évek során, de ilyen állapotban lévő komondorral még nem találkoztunk. Egy 4 éves szuka, aki új életéhez tőlünk a Borcsa nevet kapta.

A rajta lévő, helyenként 30 – 40 cm vastagságú, összefilcesedett szőr gyakorlatilag egyetlen összefüggő páncéllá állt össze. A fülszőr összenőtt a vállán lévő szőrrel, így a fejét egyik irányba sem tudta mozgatni. A hátsó testtájékot, a farkát és a végbélnyílás környékét is súlyos szőrcsomók zárták el.

Két nekifutásra, rengeteg türelemmel és több órányi kitartó munkával sikerült kiszabadítanunk mindkét fülét, a farkát és a végbélnyílását, miközben folyamatosan próbáltunk menteni, amit lehetett, és közben megismerni Borcsát, bizalmat építeni vele.

A hátán lévő hatalmas, 30 – 35 cm-es „páncélt” is megbontottuk, és egy részét eltávolítottuk. Még messze nem vagyunk készen. De a változás már most egészen döbbenetes.

Borcsa felszabadult. Újra tanul szabadon mozogni, és végre fájdalom, akadály és küszködés nélkül tud pisilni és kakilni. …és talán most kezdi igazán megérteni, milyen érzés szabadon létezni.

Lehet még egyenetlen a külseje. Lehet, hogy egyelőre nem tökéletes a frizurája. Egy ilyen állapotú, teljesen összefilcesedett szőrzet eltávolítása után ez aligha meglepő.

De Borcsa már most büszkén feszít ideiglenes otthona kapujában, felszabadultan, kíváncsian, és végre újra a komondorok egyik legfontosabb „mesterségét” végzi: őrzi a kaput. 

Felkavaró képek következnek

Kolbi, a 7 éves kan komondor magára maradt gazdája halála után. Ugyan akadt, aki próbált róla gondoskodni, de csak a kerítésen átvetett madzagon, egy vödörben leengedett étellel tudta etetni. Kolbi senkit nem engedett közel magához – és ez teljesen érthető. Az egyetlen ember, akiben bízott, már nem volt mellette.

Nem szoktunk szedálva menteni, most is az volt a cél! Tudtuk, hogy a területéről kihozva már kezelhezőbb lesz!

Nem volt könnyű, de végül is, figyelemeletereléssel sikerült annyira elvonni a figyelmét, hogy végre rátehessük a pórázt. Ez a pillanat volt a fordulópont!

Kolbit végül altatás nélkül, biztonságosan sikerült befogni. 

Az autóban már nyugodtan utazott – mintha érezte volna, hogy most valami új kezdődik. Este pedig ha kerítésen keresztül is, de már kézből elfogadta a vacsoráját.

Nem, ő nem egy bújós cica, ő egy verbeli őrző, kinek a bizalmát, tiszteletét ki kell érdemelni. Hosszú hónapokat kellett varni, hogy megtalaljuk számára az ideális csaladot … de már ő is boldogan feszít új otthonaban; egy hatalmas tanyán, ahol allatok mellett végzi ezer éves feladatát!